„Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket” /Dániel 9,18/.
Dániel Isten kiválasztott szolgája, akiről semmi rosszat nem jegyez fel a Biblia. Már ifjú korában imádkozó ember volt, aki jól ismerte az Írásokat, Isten törvényeit. Azok szerint is élt, a fogságban sem tagadta meg Istenét. Igazi közösségi ember, imaközösséget tartott fogolytársaival, egymást erősítették, a komoly döntésekben bízhattak a közös ima erejében. Ez a pogány királyok által is nagyra becsült, igaz, Istenben bízó feddhetetlen férfiú népe bűnéért bűnvalló imádságot mond. Ezt a könyörgést nézzük meg most közelebbről. Az Írások tanulmányozásából megértette, miért kellett hetven évig fogságban lenni Izrael népének. Sokat vétkeztek az ősök Isten törvénye ellen. Ő maga, az igaz ember zsákruhába és hamuban böjtölve vitte az egész nép összes bűnét Isten elé, kérve a bocsánatát. Irgalomért könyörgött, mert a sok bűnt nem lehet jóvátenni igaz cselekedetekkel.
Nekünk ma élő embereknek is ezt az útmutatást kell követni, mert ami ebben az imádságban le van írva, az a kristálytiszta evangélium. Nekünk Jézus Krisztushoz kell könyörögnünk, hogy adjon tisztánlátást a bűneinkből való szabaduláshoz. Isten rajta keresztül nézzen minket, hiszen azért halt meg, hogy bűneinket elvéve, felvigye a keresztfára, így nyerhetünk mi is bűnbocsánatot ingyen kegyelemből, nem pedig a mi cselekedeteinkből származó érdemeinkért. Dániel Jézus Krisztus előképe, ezért kell figyelmeznünk erre a bűnvalló imádságra. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Maradj a keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése