„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.” /1 Timóteus 2,5/
Pál hűségesen teljesítette az Istentől rábízott feladatokat. Szívén viselte minden ember ügyét, akivel találkozott. Ezek közé tartoztak a királyok, feljebbvalók is. Ő Jézus Krisztust tartotta a közbenjárónak. Életéből látjuk, hogy nem akarta senki kárát, még a fogva tartóiért is imádkozott, a veszélyben levő, halálos fenyegettetésbe kerülő hajón is a többiekért aggódott és vitte oda őket az irgalmas Isten elé. Meghallgatásra talált a közbenjáró imádsága. Ő példát ad ma is nekünk, hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz: imádkozó lelkülettel. Krisztus Jézushoz irányítja tekintetünket, mert ő a mi közbenjárónk. Feladatának tekinti, hogy hitre és igazságra tanítsa a népeket. Nekünk nem szabad másként cselekednünk, amennyiben világosságot kaptunk Isten igéjéből, azt kell tovább adnunk. Jézus Krisztust, az ő szabadítását kell hirdetnünk, mert nincs más rajta kívül, aki megváltsa ezt a nyomorult, elveszett bűnnel terhelt világunkat. Erre hívattunk el. Nem elég Krisztusról beszélni, hanem bizonyságot kell tennünk, hogyan váltotta meg az életünket, az életemet, mit jelent a vele való járás a hétköznapjainkban. Mennyivel lett boldogabb az életem, amióta vele járok. Ha mindezeket megtapasztaltam, el kell mondanom a körülöttem élő embereknek. Csak a hiteles emberek tudják igazán Krisztust prédikálni. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése