A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)
A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom – így kezdődik alapigénk. Vajon miért írta, miért írhatta ezt Pál apostol? Meglátásom szerint azon egyszerű oknál fogva, mert abból indult ki, hogy ez az alap. Hívő embereknek írta a levelét és úgy gondolta, hogy a szeretet megélése mindennél fontosabb és előrébbvaló. Ez ismertetőjele Jézus tanítványainak.
Milyen jó lenne, ha mi is így tudnánk élni gyülekezeti szinten, de az attól kisebb közösségünkben, a családunkban is… De így van-e? Ha igazán megnézzük saját életünket és azokat a közösségeket, melyeknek tagjai vagyunk, sajnos azt állapíthatjuk meg, hogy sok esetben nincs jelen olyan mértékben a szeretet, ahogyan kellene és Krisztus követőitől elvárható lenne. A háttérben ott bujkál bennünk a szeretet bizonyos mértékű hiánya, akár évekre visszamenő sérelmek, megbántottság, meg nem bocsátás formájában. Vagy éppen azért, mert nagyon könnyen ráolvassuk a másikra a bűneit, hibáit. Minket fáraszt, ha a szeretetről szól az Ige, vagy érezzük, hogy nekünk szól?
A nap gondolata:
A hibák mindig vastagok ott, ahol a szeretet vékony. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése