A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)
Gyakorolni a szeretetet, ma is minden keresztyén közösségnek ugyanez a feladata. Igen, egészen konkrétan fogalmazva azt mondhatom, hogy Tiszavasváriban a református gyülekezet (s minden gyülekezet >>a szerkesztő beszúrása<<)feladatai közül az egyik legfontosabb, hogy felmutassuk azt a szeretetet, mely a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk egyenes következménye. Ezzel azt a lényeges dolgot is kimondtam és tudatosítom magamban, hogy a szeretet forrása az Úr maga. Nem én, hanem Isten. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. – írja János apostol. Az én szeretetem bőven hagy kívánni valót maga után, de nem is a sajátomból merítek, hanem abból a kiapadhatatlan forrásból, melyet Isten kínál nekem, vagyis önmagát, a Vele való kapcsolatot. Az Úrból merítek. Ettől még én nem leszek Isten, viszont Isten gyermeke leszek, aki Őt képviselhetem a világban. A te közösséged, melynek tagja vagy, mennyire tudja felmutatni ezt a szeretetet? Bármi is a válaszod, ne feledd: magadat is minősíted! Tehát csak bátran és őszintén nézz szembe ezzel a kérdéssel is!
A nap gondolata:
A virág nem gondol azzal, ki fogja szívni az illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése