Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…(Jn 3:16)
A parancsolat így szól: egymást szeressétek!
A szeretet nem önző, hanem adakozó. Sok hibát elfedez, megbocsát. Hosszútűrő, nem irigykedik, nem kérkedik, nem örül a hamisságnak, nem keresi a maga hasznát…(1Kor. 13)
Oly sokszor élvezzük azt a tudatot, hogy Isten szeret. Sütkérezünk ebben a szeretetben. A baj csak az, hogy feléljük ezt a szeretetet és nem megéljük mások felé.
Az egymás szeretésében benne van az is, hogy tudom, Isten engem nagyon szeretett, s ezért küldte el Egyszülöttjét értem. Nem azt nézte megérdemlem-e, hanem, hogy szükségem van rá. Megváltott, megszabadított minden bűnömtől, megkötözöttségeimtől, így energiáim, életerőm felszabadult arra, hogy hálából, teljes erőmből és tudásommal szolgálhatok Neki: szerethetem embertársaimat a Tőle kapott szeretettel.
Ha ez a felismerés megszületik bennünk, ebben az adventben, akkor már nem a vásárlási láz köt le. Akkor nem kell Krisztus feddését hallgatnom: „mondtam volna, hogy a születésnapomra szüntelen vásárlással emlékezzetek?” – hanem a szeretet parancsát megélve reménységünk lehet arra, hogy a világ felismeri bennünk Krisztus követőit.
Készüljünk így a karácsonyra! (P.Tóthné Szakács Zita)
A nap gondolata:
Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése