3. Az élet harc
Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig. (1Kor 4:9-13)
Az életünk harc, ezért bátraknak kell lennünk. Minden keresztény, aki odaszántan követi Jézust, megtapasztal harcokat a saját életében: éhezést, szomjazást, ruhátlanságot, bántalmazást, otthontalan bujdosást, fáradozást, gyalázatot. A harcunk pedig abban áll, hogy hogyan reagálunk ezekre a nehézségekre: “Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk.” Pál máshol ugyanerre a kitartó harcra ösztönzi Timóteust — biztatása azonban mindannyiunkra nézve érvényes: “Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta” (2Tim 2:3-4). A körülményeink talán nem lesznek könnyebbek, de ha megértjük, hogy a győztes fél oldalán állunk harcban, akkor talán megváltozik a nehézségeinkhez való hozzáállásunk. (Tóth-Simon Károly)
A nap gondolata:
Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése