Reményteljes jövő
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr - : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” /Jerémiás 29,11/.
A hosszú babilóniai fogság, megpróbáltatás után mondta az Úr prófétáján keresztül ezt népének. Nem feledkezett el róluk a gyötrődés idején sem, már ott tervezte a felemelkedés útját. Igen biztató ez a terv: békesség és reményteljes jövő következik. De ennek feltétele van: az Úr segítségül hívása, az állhatatos imádkozás, a keresés és a teljes szívvel való odaadás. Nem fél szívvel, számításból, hanem teljesen. Hiszen a nagy parancsolatban is hangsúlyossá válik ez a szó: teljes /szívből, erőből, elméből/. Isten nem osztozik senkivel, korábban is csak akkor fordult jóra a nép sorsa, ha teljesen megszabadultak a hamis bálványoktól és úgy követték Urukat, Istenüket. Nekünk is van reményteljes jövőnk, gyülekezeteink megújulhatnak, pezsgő lehet a hitéletünk a református egyházunkban, ha igazán rá tudunk állni erre az ígéretre. Semmi mást nem kell tennünk, csak komolyan venni Isten tervét. Naponta szólít bennünket igéjén keresztül: építsünk a kősziklára, Jézus Krisztusra, vegyük komolyan az egységre való felszólítást őbenne, ugyanakkor az igéje legyen világító lábunk előtt, mint a mécses: lássuk meg a soron következő feladatunkat. Vegyük figyelembe, minden gyülekezeti tagra szükség van az egészséges gyülekezeti élethez. Ha így tudjuk elfogadni Isten üzenetét a naponta olvasott igénk alapján, akkor boldog és reményteljes lesz az életünk mind a családban, mind a gyülekezetben. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése