Nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte. (Fil 1:29)
Szenvedni Krisztusért? Tudjuk, hogy benne van a tanítványi életben, de annyira nem vágyunk rá. Pedig hitünk milyenségét ez mutatja meg igazán. Adjon erőt számunkra a következő történet:
Egy keresztyén ember az ókori időkben nem volt hajlandó megjelenni a császárimádás ünnepén, sőt azt vallotta, hogy számára a császár csak egy halandó ember, amiért is a város tanácsa kíméletlen halálra ítélte. Elrendelték, hogy mikor nyilvánosan kivégzik, végtagjait és fejét vágják le és elrettentésül vigyék el és akasszák fel a környék kisebb településein.
Az ítélet hallatán a keresztyén boldogan mosolygott és így kiáltott fel: bárcsak lenne elég testrészem, hogy az egész világon bizonyságot tehetnék arról a Jézusról, akiért meghalok.
Milyen távol áll tőlünk ma ez a történet! A magát keresztyénnek valló modern, kényelmes világunk nem vágyik szenvedésre. Te mennyi szenvedést lennél hajlandó vállalni Jézus nevéért?
A nap gondolata:
Ott nem lehet boldogság, ahol a dolgok, amiben hiszünk, különböznek azoktól a dolgoktól, amiket teszünk. (Freya Stark)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése