Rólam elfeledkezett népem számtalanszor. (Jer 2, 32b)
A múltunk életünk szerves része, akár tetszik, akár nem, akár büszkék vagyunk rá, akár nem, akár felvállaljuk, akár nem, akár jó a memóriánk, akár nem – ezért fontos megismernünk, és fontos beismernünk, azzal összhangot találnunk.
Akkor is, ha sokszor legszívesebben elfelejtenénk dolgokat, fontos és lényeges dolgokat is; másokat pedig, amiket a hátunk mögé kellene vetnünk, képesek vagyunk akár éveken keresztül szajkózni, újra meg újra felszakítva régi sebeket. A különbségtétel nagyon egyszerű: ha a saját elrontott dolgainkról, bűneinkről van szó, könnyen cserben hagy a memóriánk, emlékeink rostáján ezek könnyen kihullanak. Ha viszont valaki más ellenünk, sérelmünkre elkövetett bűneiről van szó, no, ott aztán nincs memórizavar, arra, míg élünk, emlékezünk.
A felejtés és emlékezés terén nagyon is igaz, hogy nem csak a 'Cavinton' és egyéb memóriajavító szerek függvénye, akaratunkon is múlik, mi az, amire akarunk emlékezni; és mi az, amit talán csak nemtörődömségből a felejtés enyészetének engedünk át.
A te memóriád mennyire van rendben? Cipelsz-e felesleges teherként sérelmeket évek, évtizedek óta, melyeket nem tudsz – vagy inkább nem akarsz elengedni? S vajon lelkiismeretednek nincsenek másokkal szemben feldolgozatlan terhei? És Istennek neve, hűsége nem halovány emlék csupán múltad porosodó kirakatában?
/Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
Az embernek le kell vezetnie minden emberi konfliktust, oly módon, amiben nincs benne a bosszú, az erőszak, a megtorlás. Az ilyen módszerek alapja a szeretet. (Martin Luther King)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése