Keresés ebben a blogban

2014. május 8., csütörtök

2014-05-08

Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus. (Efézus 5,14)
Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy azt hisszük, a memóriánkat, az emlékezés és a felejtés dolgát tudatosan irányíthatjuk. Hogy mennyire nem így van, hogy a múltunk valóban fogantatásunk pillanatától kezdve mennyire bennünk él és dolgozik tudat alatt is, hogy mennyire élet-halál kérdése lehet, arra hadd hozzak két, lélektani példát – földi életünk abszolút kezdetéről, és abszolút végéről.  
A közelmúltban esett meg egy baráti házaspárral, hogy pár hetes kisbabájuk egyik éjszaka elaludt, leállt a légzése. Hála Istennek, volt légzésfigyelő készülékük, s hála Istennek, az édesanyának mind szakmai tudása, mind lélekjelenléte volt a gyermek újraélesztéséhez, a légzés újraindult, azóta is semmi baja a kicsinek.
Bölcsőhalál – ismerjük a jelenséget, melynek a tudományos, biológiai okát mind a mai napig nem tudja meghatározni az orvostudomány. Megneveznek hajlamosító tényezőket, de mind csak esetleges. Ahol pedig semmi szervi problémát, hajlamosító tényezőt nem találnak, ott nagyon érdekes magyarázatként a lélektan azt mondja: az újszülött gyermek álmában annyira az anyaméhben érzi magát, hogy reflexei egészen egyszerűen elfelejtenek levegőt venni, elfelejt lélegezni, leáll a légzés. A magzati lét olyan elevenen él az emlékeiben, álmában, hogy elfelejt lélegezni. El lehet felejteni ilyen természetes, ilyen alapvető, ilyen magától értetődő, ilyen életet jelentő dolgot is, mint a lélegzés.
És igen, el lehet felejteni akár Istennek nevét, életet adó leheletét is, amikor a lélek elfelejt levegőt venni, lelki bölcsőhalálra ítélve önnön magunkat! Ne vedd természetesnek, magától értetődőnek, reflex-szerűnek, hogy a lelked „él"!
Isten őrizze lelkedet és lelkiismeretedet az álomba merüléstől, legyen ébresztő az igének szava: „Ébredj fel, aki alszol!"
/Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
 Ha a félelmeinktől meg akarunk szabadulni, ki kell lépnünk a bozótjainkból, el kell hagynunk a biztosítékainkat! És: az elrejtett élet merészségével követnünk kell Jézus Krisztust!" (Gyökössy Endre)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése