2014-05-18

Tényleg akarod?! Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" (Jn 5,5-6) Nem értettem első pillanatban, hogy Jézus miért kérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?!" Hát nem a napnál világosabb a válasz: „Igen, akarok!" Egyébként is ennek az embernek magáról a gyógyulásról szólt az élete, ott ült 38 évig a medence partján s várta, hogy meggyógyuljon. Ha valaki, akkor ez az ember igazán meg akart gyógyulni! Aztán megértettem Jézus kérdését. Ennek az embernek az élete a medence partján telt el. 38 évig ott volt és várta a vizet megérintő angyalt. Nem nehéz elképzelni, hogy ennek az embernek a betegség az életformájává vált. A medence mellett ott voltak a barátok, a sorstárasak, az érdekesség és az örökös reménység. Érdekes bele gondolni, hogy ha a beteg meggyógyult volna, akkor elvesztette volna az addigi életformáját. Kicsit olyan ez, mint manapság sok beteg kisnyugdíjas. Ha valamilyen oknál fogva meggyógyulna, akkor megszűnne az ok az orvoshoz, SZTK-ba járkálásra, ami számukra egyet jelentene a teljes magánnyal és egyedül léttel. Az, hogy az emberek ott vannak a kórházban, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy meg akarnak gyógyulni… A bűn is pontosan ilyen. Életformánkká vált, és igazából nem is akarunk szabadulni tőle. Ebben találjuk meg magunkat, s ezért nem olyan egyértelmű, hogy akarunk-e szabadulni tőle vagy sem. Persze mindenki beszél róla, hogy jó lenne „jobban" élni, jó lenne Isten szerint járni, de az már teljesen más kérdés: „Ki akarja, otthagyni azt a jól bejáratott életformát, ami a bűnös élethez köti?" „Akarsz-e meggyógyulni?" (Prókai Árpád) A nap gondolata: A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. (Teréz anya)