Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? (1Jn 4,20)
Sokszor azt hisszük, hogy a szeretet és gyűlölet ugyanannak az érzésnek a két pólusa. Egyáltalán nem! Az a különbség a kettő között, mint az újszülött első felsírása, életbe kiáltása, és a mi nyivákoló hisztériánk között. Az egyik az élet fájdalmát veszi magára, a másik azt dobja le. A szeretet abból születik, hogy Isten feltétlen ölelésében élünk: ő a létét adja csecsebecsék helyett. A második pedig a lét gyávasága, amikor nem merjük magunkat odaadni a másik embernek, ezért álságos utakon belebonyolódunk mindenbe ahelyett, hogy azt mondanánk: tiéd vagyok, rendelkezz velem! A gyűlölködés mindig bonyolult, a szeretet végtelenül egyszerű. Pilinszky János mondta: "A szeretet a legjobb diagnoszta."
Eljött a böjt ideje. Most szeretettel intézek minden kedves olvasóhoz egy kérést: Keresse meg ki-ki azt az embert az egyházban, akivel szemben valamilyen feszültségben van! Írja fel valamilyen titkos noteszbe ezt a nevet vagy ezeket a neveket... Ezért az emberért imádkozzon negyven napon át. Kérje rá Isten gazdag áldását! Most ebben a negyven napban ne megoldásokat kérjünk Istentől, ne adjunk tanácsokat, hanem csak áldást, kegyelmet kérjünk az ő életére! Ha ezt sokan megtesszük, ha nevén nevezve a dolgokat kegyelemért fohászkodunk, talán megszabadulunk a gyűlölködés mételyétől. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése