Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? (1Jn 4,20)
Gyűlölködés. Nem tudom ezt a szót lefordítani egyetlen általam ismert nyelvre sem. Ez a visszaható és ismétlődést kifejező szerkezet, amely a mosakodunk mintájára beszél az emberi rosszindulatról, a magyar nyelv sajátja. Ahogyan Gyökössy Endre többször elmondta, az ember gyűjti-gyűjti az indulatait, és amikor sok összegyűlt, akkor ezek elkezdenek ölni, de nem a másikat ölik meg sokszor, hanem visszahatnak arra, akiben ez a rosszfajta érzelem megerősödött. Így gyűlölködünk mi magyarok.
De miért van mindez? Miért, hogy külön kultúrája alakult ki a gyűlölködésnek? Talán azért van a gyűlölködés, mert a dolgokat örökké viszonyulásukban nézzük és nem önmagukban. Nem tudunk megnevezni. Ádám teremtettségének ajándéka volt, hogy Isten átengedte neki a névadás hatalmát. Az első ember nem azt mondta, hogy az oroszlánhoz képest ez egy nyúl, hanem minden létezőt önmagában névvel látott el. Szent hatalom ez. Ehhez képest, úgy látom, mi nem tudjuk nevén nevezni a dolgokat. Nemrég éltem át egy egyházi ügymenetben, amikor heteken át szerveztünk valamit, hogy minden egyes kérdés végülis abban csúcsosodott ki: kinek mihez van jogosultsága, kompetenciája. Nem az volt a kérdés, hogy mi a cél, mi a szép és a jó, hanem mennyibe kerül, mit szólnak hozzá, mi lesz a következménye és így tovább. Mivel minden viszonnyá minősül, ezért elveszítjük a megnevezés Istentől kapott küldetését.
Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy ahhoz képest mi történik ezzel, akkor feltétlen gyűlölködés lesz a végeredmény. Ugyanis a bibliai értelmű szeretet nem viszony. Isten úgy szeret minket, hogy feltétlen és mindent megelőzve ad. Nem a velünk való kapcsolatából nő ki jó érzelem, hanem a saját szeretetéből, belső békéjéből ad egyoldalúan. Amikor az emberi viszonyok a meghatározóak, és nem az isteni felhatalmazásból eredő megszólítás, akkor feltétlen gyűlölködésbe sodródunk. Isten előbb szeretett minket, és ezt a mindent megelőző szeretetet kell újra megtalálnunk. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Békesség nélkül nincs megszentelődés, megszentelődés nélkül nincs békesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése