Veletek vagyok
„és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20)
A jól ismert misszió parancsot, most vizsgáljuk meg más szemszögből, méghozzá kezdjük a végéről. Ha valamit nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor mondjuk azt: Isten azt üzeni neked: Veletek vagyok. Veled vagyok. De mi következik ebből?
Egyrészt igazolódik egyházunk jelmondata: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Azaz, ha Isten velünk van, akkor minden szinte magától megy és működik. Ellenben ha nincs velünk, akkor nem érdemes belekezdeni semmibe se, mert nem lesz értelme, kifutása, lényege.
El kell dönteni kivel is van Isten? És hogy velünk van-e?
A második világháborúban a német katonák övére volt írva: Gott mit uns! (Isten velünk!) Nagy kérdés, hogy Isten is így gondolta-e az emberrel való lételt?
Egy alkalommal általános iskolai hittanórán arról volt szó, hogy Isten meghallgat-e minden imádságot. Igen – volt a hitoktató válasza. És imádkoztak. Aznap este volt a Real Madrid – Milánó BL meccs. Az osztály (inkább a fiúk) egyik fele a spanyolokért, a másik pedig az olasz csapatért imádkozott. Kivel van Isten? Aki nyert? Vagy a döntetlen lett volna a jó eredmény?
Szüleim házasságkötési meghívójukra azt az igét írták: Immánuel! Velünk az Isten! És életük számtalan pontján előjött ez az általuk választott ige, megélték azt, ami közös életük indulásakor is velük volt.
Ma is használják e kifejezést: veled vagyok. Ha valaki nehéz helyzetben van, akiért imádságunk is szól, gyakran csak ennyit mondunk: veled vagyok. Mert nagyon fontos az emberi együttérzés, a jelenlét, az odagondolás, az imádság. A szeretet egyfajta mélysége jelenik meg. A te oldaladon állok! A te pártodon vagyok! Veled érzek!
A tanítványok számára is milyen óriási hatású lehetett, hogy együtt élték át ezt az élményt. Az utolsó igazi találkozást a Mesterrel. Utána még kis ideig, pünkösdig együtt maradtak. Aztán többnyire magányosan, vagy kisebb csoportokban, néhány munkatárssal folytatták az életet, a missziói parancs betöltését. Legtöbben mártírhalált haltak hitükért. Jézusnak ezek az erős szavai kísérték végig a szolgálatukat. Veletek vagyok – határozta meg a tanítást, a bizonyságtételt, az igehirdetést, az elmenést távoli tájakra. Meghatároz-e bennünket is Jézusnak ez a megerősítő mondata? (Bölcsföldi András)
A nap gondolata:
„Aláhúzhatjuk az „íme" szócskát. Jelzi, hogy az, ami láthatatlan, valami módon a tapasztalat tárgya lesz újra, meg újra, hogy jelenlétének új, meg új csodáját tapasztalják majd meg. Aki csak engedelmeskedik a szavának, annak öröksége és része lesz a jelenlét hatalmából." (Ablonczy Dániel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése