2014-05-31

Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. (Mk 13,31)   A világot, amelyben élünk nem az egység és a mindent átfogó harmónia hatja át, hanem jó és rossz, szenvedés és öröm, élet és halál, növekedés és tönkremenés feszültsége jellemzi.  Ennek a stressznek a fő oka, hogy feszült időbeosztás szerint élünk és dolgozunk, szinte minden percünket előre beosztjuk. Előre megtervezzük dolgainkat, megpróbálunk minden eshetőségre felkészülni, legyen az lakás vagy autóvásárlás, gyermekvállalás, hitelügylet, napi időbeosztás, stb. sorolhatnánk a végtelenségig. És itt van ez a kiszámíthatatlan világvége! Jézus kortársai nem éltek még másodpercekre szabályozott világban, azonban a végnapokra már ők is kíváncsiak voltak! Jézus azonban csalódást okoz nekik: "azt a napot vagy órát senki sem tudja" - még ő maga sem. De nem is fontos előre tudni, a „jeleket" majd akkor az adott pillanatban mindenki felismeri és nyilvánvalóvá válik mindenki számára a végítélet.   Mindenesetre jó tudni, hogy Jézus nem egy katasztrófafilmről beszélt, amiben többnyire a jó és a rossz küzd a föld megmentéséért és némi áldozat után a föld nagy része megmenekül. Ilyeneket csak mi emberek tudunk kitalálni. Esélyeink ugyanis azon a napon egyenlők lesznek és a történet végét közölte velünk Jézus. A legfontosabb dolog, hogy legyünk készen. Mert mit mond Jézus? „…az én igéim el nem múlnak" Bár a földi élet korlátai miatt sok mindent nem értünk, de egyet biztosan tudhatunk; az örök élet ígérete megmarad számunkra. Ez az az ígéret, ami az idő fölé emel bennünket, egyszer és mindenkorra. Általunk – Jézus hívők által – a világnak meg kell tapasztalni, hogy van maradandó a múlandóságban és van élet a látszólagos halál után. Vagyis nyugodt szívvel várhatjuk az ég és föld elmúlását. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus olyan út, amelyen célhoz jutunk.