2014-06-16

Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! Ennek megfelelően Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. (Dániel 6:7-12) Talán mindenki más-más tanulságokat szűrne le Dániel imaéletéből, ám én az alábbiakra  szeretném a figyelmet felhívni: Hogyan imádkozott Dániel? Jeruzsálem felé — Az imádságának volt iránya; Isten városa és Temploma felé irányult. A mi imádságaink is akkor lesznek élők, ha célirányosak lesznek, és Isten felé irányulnak. Ez nem csupán azt jelenti, hogy tudjuk, hogy hozzá imádkozunk, hanem azt, hogy rá nézve, hozzá fordulva, felé irányuló lélekkel imádkozunk. Életünk és imádságaink középpontjában Isten legyen. Napjában háromszor — Dániel imaéletét a rendszeresség jellemezte. Nem akkor imádkozott, amikor épp kedve volt hozzá, vagy ha valami különleges helyzettel találkozott, és muszáj volt Istenhez fordulni. Életének mindennapi része volt az imádság, és kialakította a maga rendszerét. Nem kell őt leutánozni, de mindannyian megtalálhatjuk a módját, ahogyan nekünk a legkönnyebb és így szabadon tudunk imádkozni. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)