Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét. (1Pt 1:8-9)
Öröm, amely ott van minden hívő lelkében, még a szenvedések között is: az Úrban való öröm. Erre szólítja fel Pál apostol a Filippibelieket is (4:4): Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A mindenkor azt jelenti: mindig! Ha látok egy énekest, aki énekel, vagy egy prédikátort, aki prédikál, vagy akármilyen embert, aki munkáját végzi, ha mindezt savanyú arccal teszi, és látni, hogy semmi kedve az egészhez, akkor semmi vonzó nem lesz abban, amit csinál, inkább rossz hatást ér el. A Jézusról való egyik legjobb bizonyságtétel: a sugárzó arc! Ha keserűen végezzük keresztyén szolgálatunkat, éljük keresztyén életünket, ugyan kit fog érdekelni, hogy miben hiszünk? Ki az a Jézus, akit ilyen elkeseredett ábrázattal képviselnek? Pedig a hívőknek van a legjobb okuk a „kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel" való örvendezésre! És hogy mi ez? „Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." Jézus megváltott minket saját bűnös voltunkból, a pokolra vezető útból, örök életet adott, amelyben közösségben lehetünk magával Istennel, aki megtisztít minket és meghallgatja imáinkat.
Mindezt azzal a szeretettel tette, amely felfoghatatlan: Isten elküldte Fiát, hogy engesztelő áldozatként meghaljon a kereszten a mi bűneinkért!
Ezért „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket" (1. János 4:19)
Tegyünk bizonyságot erről szavakkal, odaszánt élettel és örvendező arccal.
„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit." (Ézsaiás 61:10) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Van vidámság, öröm és ujjongás, amiben velünk együtt örvend Isten is, - de van olyan is, aminek Ő örök megrontója. Az tudniillik, amelyből Őt kihagyták az emberek. (Victor János)
