2015-09-08

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1János 3,2) Amikor egy családba gyermek születik, mindenki keresi, hogy kire hasonlít jobban: édesanyjára, édesapjára? Kicsi korban még csak a külső jegyeket látjuk, a szeme, az orra kié. Aztán ahogyan nagyobb lesz, fejlődik, a lelkülete, az érdeklődési köre szintén árulkodó lehet. Az örökölt gének miatt, és a gyermekre jellemző hasonlítási vágy miatt is! Különösen igaz ez a viszonyulás gyermekkorunkra, hiszen egy kicsiny gyermek szinte szivacsként szívja magába mindazt, amit a szüleitől, családja körében lát. Természetes, hogy egy kicsi fiú hasonlítani szeretne édesapjára, egy kisleány az édesanyjára, a gyermek minden szót, mozdulatot telhetetlen kíváncsisággal, érdeklődéssel les a felnőttektől, és mosolyt fakasztó tisztasággal utánoz mindent. S ez a tény bizony sáfárságot, felelősséget, feladatot, életen át szolgálatot is jelent minden családban. Hogy tudjunk olyan életpéldát mutatni gyermekeinknek, mely alapján akarjanak hozzánk hasonlítani! Ne csak mindennapi szokások szintjén (barkácsolás vagy sütés-főzés), de az istenkeresésében, az ő nevét dicsőítő életben is legyen alapja gyermekeinknek, hogy hasonlítsanak ránk! S hogy emellett tanítsuk őket, hogy a krisztusi példa is ismert legyen előttük, hogy akarjanak hasonlítani életük Megváltójára is! „Hasonlóvá leszünk hozzá…" Mert bizony az általános emberi lélektan, a jellemfejlődés azt mutatja, hogy az idilli gyermekéveknek, amikor a gyermek csak a szüleire szeretne hasonlítani, annak a néhány évnek, míg őket látja mindenkinél szebbnek, okosabbnak, erősebbnek, megbízhatóbbnak – előbb-utóbb vége szakad. A gyermek keres majd magának más példaképeket is – hitelest és hiteltelent egyaránt -, akikre hasonlítani szeretne, akár tanárokat, sportolókat, sztárokat, celebeket. Mutass olyan példát a családodban, környezetedben élő gyermekek számára, s tanítsd őket úgy, hogy minden, később jelentkező mintát írjon bennük felül Krisztusnak példája, hogy hozzá akarjanak hasonlóvá lenni hitben, szeretetben, reménységben! (Gyallai Henrietta) A nap gondolata: Nem az önboldogításra neveli tanítványait az Úr, nem a világtól elvonultan, hanem, a világon keresztül vezetve akarja életünket tökéletességre nevelni.