2015-09-11

Lelki szemvizsgálat III. Amikor Jézus odaért, felnézett és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. /Lk 19,5-7/ Kopp Mária, a nemrégiben elhunyt pszichológus, a magatartástudomány területén számos felmérést, kutatást végző szaktekintély egyik kutatása szerint a társadalom legboldogtalanabb rétege az, amelyik azt mondja magáról, hogy hiszek, de a magam módján. Ez burkoltan annyit jelent: legyen meg előbb az én akaratom, aztán az Istené. Zákeus történetében a jelen lévő törvénytudó és tisztelő emberek éppen ezt a réteget rajzolják elénk: ők azok, akik keresnek, szeretnének látni, de látásuk eltorzult, korrekcióra szorul. Akik ezt látták (mármint hogy Jézus Zákeusnál, egy tisztességtelenül meggazdagodott embernél száll meg) mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. Azt azonban ezek a törvénytudó emberek nem látták, hogy Zákeus szívében valami történt! Hogy is láthatták volna, hiszen mi sem látunk egymás lelkébe! Csakhogy ők nem is akarták látni! Ez egy bűnös ember, bűnös volt tegnap is, abból szedte meg magát, bűnös ma is! Márpedig a törvény tanítása szerint, Jézus, ha Isten Fiának, vagy akár csak Mesternek mondja magát, akkor igazán tartózkodhatna egy ilyen embertől. Az ő látásukat zavarta, akadályozta a törvény betűje, az ítélkezés konok keménysége, az önigazulás hamis békessége. Legyen meg a magunk véleménye szerint Zákeus felett az ítélet Jézus szájából! Vajon mi sokszor nem pont ugyanezt várjuk? Isten büntetését ellenségeinkre, mert így helyes, mert megérdemlik? Aztán szólhat a prédikáció akár a bűnbocsánatról is, persze. Keressük mi Istent, látni akarjuk mi is őt, de férjen bele a mi kereteinkbe. Legyen meg előbb az én akaratom, aztán az Istené… Milyen jó, hogy a Megváltó nem így gondolkodik. Milyen jó, hogy az ő látása nem marad meg a tegnapunknál, nem a múltunk alapján ítél, milyen jó, hogy minden nap kegyelmi időt kínál! Milyen jó, hogy a Megváltó látása nem homályos, hogy az ő szemében a léleknek minden őszinte rezdülése eltörli bűneinknek adóslevelét! Milyen jó, hogy meglátja az emberben a lényeget… Benned is, és bennem is… Tudsz-e imádkozni rosszakaróid üdvösségéért? Mert az Isten akarata ma is ez, az üdvözítő kegyelem öröme minden embernek! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Az ítélgetés lelkétől akkor szabadulunk meg, ha a szeretet lelke foglalja el szívünket.