2015. szeptember 12., szombat

2015-09-12

Lélek és élet

Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. (Jn 6,66-68)
Minden ember, közösség életében vannak meghatározó pontok, jeles ünnepek, választások, döntések. Ezek gyakran mélységekhez és magasságokhoz kötődnek, és azért fontosak, mert olyan meghatározó pontokat jelentenek, ahonnan ki lehet indulni. Jézus és a tanítványok kapcsolatában is van ilyen pont. A vitából, a más szemléletmódból, az összeütközésből, erőtlenségből hitvallás, bizonyságtétel születik.
Egy nagy csodatétel utáni beszélgetésnek vagyunk tanúi. Testi-lelki síkon folyik az eszmecsere, s a beszélgetéseknek következménye, konklúziója van: azaz sokan nem hisznek benne, visszahúzódnak a korábban elismert és rajongott Mestertől és nem járnak vele többé. Ha magunk elé képzeljük az 5000 ember megvendégelésének történetét, a nagy tömeget, akkor veszteségként olvashatjuk, hogy csak csekély töredék követi őt igazán, aztán még jobban lecsökken a létszám, és marad a 12, s még az is megrostálódik. Ekkor kérdezi meg Jézus: „Hát ti is el akartok menni?" Jézus személyessé teszi a kérdést, és nekiszegezi tanítványainak. Általában is van egy olyan érzésünk, hogy fogyunk, mi magyarok is, sokan leszakadnak meglévő közösségekből, vannak „leszakadó régiók" és a gyülekezeteink nagy részében is tapasztaljuk ezt: kevesebben vagyunk, mint voltunk, mint régen. Így a kérdés nem csak régen a tanítványoknak tevődött fel, hanem nekünk is, és a ma emberének is. És mégis erre a furcsa, talán provokáló kérdésre születik meg Péterben a válasz, a hitvallás, a bizonyság: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." A válság kiérleli a megoldást. Felismerik Jézusban, hogy kicsoda is ő, így születik meg a felfelé vezető út. Az ige hirdetéséből élet lesz. Jézus az, akinél az örök élet beszéde van. Csak tizenkettő marad a Mester körül, de ők áldást kapnak és az igehirdetésből élet lesz. Egy közösség akkor fejlődik, ha felismeri és meghatározza viszonyát Jézushoz. Mi tehát a lényeg? Két szóban lehet összefoglalni: Lélek és Élet. Jézus beszéde, igéje, szava életet ad. Az életet az jelzi, ha lélegzünk, ha ki-be jár a levegő. Emellett az életnek vannak egyértelmű jelei: a mozgás, természetes dolgok: jövés-menés, találkozások, kapcsolatok, aktivitás. A Lélek közösséget teremt, értelmet, tartalmat generál. Előreutal pünkösdre, az egyház születésnapja is a Lélek erőterében fogan meg. Nem „sokaság, hanem Lélek" (Berzsenyi), nem csak lelkesedés, hanem Lélek és Élet.
(Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

Ringass mezítlen talpamon, Takarj be, védj, ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért, egyszeri csendért, Lélek vagyok, élni szeretnék.
(Szabó Balázs)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése