2015-09-21

Boldog öregkor Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12) Az úgynevezett 'öregkorra' gondolva sokféle érzést táplálunk magunkban. Egyrészt demográfiai adatok azt mutatják, hogy elöregedő társadalom vagyunk, miként a jóléti társadalmak legtöbbje. Történelmi egyházainkra általánosságban véve is igaz: elöregedő közösségek.  A demográfiai adatokon túl pedig mindannyian reméljük, hogy megéljük ezt az életkort, melynek szépsége vagy éppen elviselhetetlen nehézsége legfőképpen attól függ: miként éljük meg a megelőző éveket. Hogy miként tudjuk elfogadni magunk vagy szeretteink öregedését, az azzal járó változásokat – türelemmel, szeretettel, békességgel, nem csak a kényszerű „kellek" súlyát, terhét látva benne, hanem lehetőségek tárházát is, az attól függ, megtanuljuk-e jól számlálni napjainkat. Mert hiszen az általános gondolkodásunk ez: fiatalságunk a lehetőségeknek az ideje, az időskor pedig a „kellek" életszakasza. Meg kell küzdeni az özvegység szinte elviselhetetlen súlyával. Meg kell küzdeni ilyen-olyan betegség terhével. Meg kell küzdeni a másokra utaltság terhével. El kell fogadni idegen emberek segítségét, beengedni naponként otthonunkba, mert segítségre van szükségünk. Ami addig természetes folyamatként működött, ahhoz segítséget kell kérnem. Meg kell küzdeni egy esetleges költözés gondolatával: ahol évtizedeket leélt az ember, onnan elköltözni: közelebb a gyerekekhez vagy egy intézménybe. Sok-sok „kell", amiket kikerülni nem lehet, feldolgozni őket viszont embert próbáló feladat. S hogy fel tudjuk-e dolgozni, meg tudjuk-e küzdeni ezeket a „kelleket", az nagymértékben attól függ, megtanuljuk-e bölcs szívvel számlálni napjainkat? Nem a kollagén és nem is csodaszerek rejtik a boldog öregség titkát. Hanem az Istentől nyert áldások bölcs meglátása és megélése. Keresztyén hitünk alapvető gyümölcsei, az örömre való képesség, a reménység, a mértékletesség, a békességre való törekvés: mind-mind már fiatalkorban bevésődhet lelki sejtjeinkbe, s ezek azok az értékek, melyek fiatalon tarthatnak, őszülő fejjel is! Tudod-e, akarod-e jól számlálni napjaidat, hogy öregséged ideje ne egy zsémbes, mindent és mindenkit szidó vénembert, hanem egy bölcs szívvel élő, minden napért hálás, értékes életet találjon? (Gyallai Henrietta) A nap gondolata: Szépen megöregedni a világ legcsodálatosabb eredménye. A szép öregeken egy gyönyörűen leélt élet visszfénye ragyog. Miért van ez így? Minden korábbi cselekedetünk valahol megmarad. Vagy épít, vagy rombol minket. (Csermely Péter)