2015-10-19

Szavaink „Én kiáltó szó vagyok a pusztában." (Jn 1, 23) A semmiből előáll egy ember, Keresztelő János. Nem tanult farizeus volt, sem szónoki képességekkel megáldott ember, mégis tömegek zarándokoltak el hozzá a pusztába és itták minden szavát. A Szentírásból kitűnik, hogy szűkszavú, kemény ember volt. A farizeusok kérdéseire is csak tőmondatokban válaszolt, egy-egy szóval. Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója, ezért a beszédének súlya volt. Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend. Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy felfedjék azt. Napjainkban sajnos a megfontolt beszéd kiveszőfélben van. A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?" A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!" Ne hagyjuk, hogy elragadjon a felszínes világ. Sokan egymás szavába vágva szajkózzák rendületlenül saját igazságukat, az ellenvéleményt meg sem hallgatva ragozzák a semmit. Törekedjünk a megfontolt beszédre. Szeressük a csendet. Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy meghallgatjuk őket. Istennel szemben se szaporítsuk a szót. Ezért figyelmeztet Jézus: „Ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg." Legyünk a világ felé mi is kiáltó szó a pusztában… (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük. A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)