2015-10-20

Jézus meggyógyítja a vakon születettet „Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok." (János 9,25) A látók legtöbbje idegenkedve fogadja, ha egy vak emberrel találkozik. Beszélgetés közben nem tudják hova nézzenek, fura módon hangosabbak és széles mozdulatokkal gesztikulálnak. Próbálják kerülni a színekre, formákra, vagyis a látottakra utaló kifejezéseket. Legtöbbször csak áramszünet idején, amikor a sötétben gyertya vagy zseblámpa után tapogatóztunk, döbbenünk rá milyen ajándék számunkra a látás. A vakság más értelmében a bennünket körülvevő világgal kapcsolatos érzéketlenséget is jelentheti. Mint bányaló rójuk a köröket, őröljük fel önmagunkat is a hétköznapok malmában. Nem akarunk megállni, megpihenni, mást csinálni, máshogy élni, másra is figyelni, vagyis változni és változtatni. Fásultan, leszegett fejjel megyünk el egymás mellett. Vakság a lelki vakság is. Halljuk Krisztus tanítását, mégsem értjük. Krisztus nem a halált, hanem az életet, az örök életet ajándékozta nekünk. Az evangéliumot értően olvasva láthatjuk meg Krisztus tanításának lényegét, ami nem más, mint a feltétel nélküli szeretet. A vakon született meggyógyítása kapcsán Jézus rámutat arra, hogy a testi vakság könnyebben gyógyítható, mint a lelki vakság. A farizeusok nem akarják tudomásul venni a csodát, mert el kellene ismerniük Jézust, mint Megváltót. A vak szülei teljesen érdektelenek. A vak kapja a legnagyobb ajándékot. Testileg megújul, hiszen elárasztja a fény. Felismeri az őt körülvevő világot, már látja a jót és a rosszat, és új életet kezdhet. A látásával a feltétel nélküli igaz hit birtokosa is lesz, hiszen ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltót látja. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Önmagadra szegezd tekintetedet, és mások megítélésétől óvakodjál. Mások megítélésében sokszor tévedünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.