2015-12-02

„Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se." Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." (ApCsel 4:16-20) A nagytanács tagjai eltiltják a tanítványokat a Jézus nevében való tanítástól és gyógyítástól. Ők azonban ezt mondják: Igaz dolog-e az Isten szemében, ha rátok hallgatunk? Ítéljétek meg ti magatok. A mindenkori hívő ember számára ez a nagy kérdés: amire készülök, az igaz dolog-e az Úr szemében? Örülni fog az Úr, ha megteszem, vagy gyalázatot hozok a nevére? Olyan jó lenne, ha ez a gondolat átjárna bennünket és eszünkbe ötlene élethelyzeteinkben, döntési pillanatokban.   Nem tehetjük meg, hogy amit láttunk és hallottunk, azt ne adjuk tovább. Így reagáltak a tanítványok a tiltásra. S vajon mi hogy reagálnánk, ha valakik azt mondanák: Jézusról egy szót sem! Senkinek ne beszéljetek a hitetekről, ne tanítsatok róla. Változna valami? Vagy semmi nem történne, mert amúgy sem szoktunk senkinek szólni a hitünkről, a Jézussal való kapcsolatunkról? A nap gondolata: Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. (Ravasz László)