2015-12-03

„Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." (ApCsel 4:19-20) Egy kicsit érdemes azon elgondolkodnunk, hogy vajon miért erőtlenek manapság a keresztyén közösségek? Sokféle választ lehet erre adni, de ezek egyike ott van a mai témánkban: azért, mert erőtlen a bizonyságtételünk. Ha van egyáltalán. Az erőtlen bizonyságtétel mögött erőtlen hit van. Ez erőtlen embereket mutat, melynek egyenes következménye, ha erőtlen egy-egy gyülekezet is. Közös feladatunk a hitünkről, az Úrról bizonyságot tenni. Ez nemcsak a lelkész feladata, hanem mindnyájunké, akik az Úrhoz tartozunk. Egy gyülekezet életének milyensége nem a lelkészen múlik, hanem az egész közösségen, azon, hogy együtt, hogyan tudjuk felmutatni az Úrhoz tartozásunkat. Nincs ember, aki megtilthatná az Úrról való bizonyságtételt. Így vegyük komolyan a hitünket, így valljuk meg szavainkkal és tetteinkkel egyaránt, hogy Jézus követői vagyunk, akiknek vágya, hogy akik még nem tartoznak az Úrhoz, idővel ők is a megváltást elfogadó, a Megváltó Jézusban bűnbocsánatot és üdvösséget kapó emberek legyenek. A nap gondolata: Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni. (Kálvin János)