2015-12-04

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok… (1Kor 15:10) Sokan sokra tartják magukat. Sajnos még Isten gyermekei között is megfigyelhető az alázat hiánya. Miképpen a következő történetben, mely szolgáljon épülésünkre: Egy nagy kanna megkevert festék volt a szobában, mire a festék így szólt: „Hamarosan befestem a házat." Erre az ecset méltatlankodva felkiáltott: „Nem te, hanem én fogom befesteni azt." A falnak támasztott létra is felszisszent: „Milyen messze tudnál eljutni nélkülem?" A festő hallotta mindezeket az öntelt megjegyzéseket, és így válaszolt: „Talán jobb lesz, ha szabadnapot veszek ki. Kíváncsi vagyok rá, hogy befestik-e a szobát, mire visszajövök?" Tudnunk kell: még a legtehetségesebb munkás is csak eszköz Isten kezében. Végezzük így feladatainkat, naponta elkérve Urunktól az erőt és az áldást minden tevékenységünkhöz! A nap gondolata: Mi köze lehet Jézushoz annak, aki a világ szerinti nagyságra vágyik, mint valami nagy jóra, amikor maga Jézus az ellenkező irányban haladt? (Victor János)