2016-01-08

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… (ApCsel 6:1) Ahhoz, hogy alaposabban lássuk a gyülekezet létszámbeli növekedésének okát, mélyebbre kell nézni. Fel kell tenni a kérdést, hogy mitől növekedett az első keresztyén gyülekezet? Vajon attól, hogy a tanítványok, az apostolok olyan ügyesek voltak? Remek rábeszélőképességgel rendelkeztek? Sokkal nagyszerűbb emberek voltak, mint mi? Remélem, mindnyájan érezzük, hogy nem az előbbiekről van szó. Nem ilyen okok vezettek a növekedéshez. Nagyon közel kerülünk az igazsághoz, ha Pál apostol egyik levelét idézzük fel. A korinthusi gyülekezethez írott első levelét, annak is a 3. fejezetét. A civakodó korinthusiaknak írja az apostol, hogy felesleges azon vitatkozni, veszekedni, összekülönbözni, hogy Apollós, vagy éppen ő végzett-e jobb munkát közöttük. Felesleges azt mondani, hogy én Pálé vagyok, én pedig Apollósé. Kik ezek? Isten szolgái, akik által sokan hívővé lettek, de a helyzet az, hogy „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk…" Világos beszéd. Az egyik ültet, a másik öntöz, de a növekedés nem tőlük van. A növekedést Isten adja. Ez minden gyülekezetre igaz. Nemcsak a korinthusira, akiknek megírta Pál apostol, hanem a mi közösségünkre is. Persze nagyon fontos az ültetés és az öntözés, de a növekedés mindig az Úrtól jön. Ha nagyon röviden, tömören akarom megfogalmazni a mai üzenetet, akkor az így hangzik: tedd meg azt, amit Isten rád bízott, a többit bízd az Úrra és ne emberektől várd! Vedd ki a részed a munkából! Örülj, hogy Isten országának munkása lehetsz, és tedd a dolgod! Tedd azt, amit rajtad keresztül akar elvégezni az Úr. Mindnyájunknak feladata van egy gyülekezetben: ültetni, öntözni, gyomlálni, építeni, rombolni. Gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj – ezt a nem könnyű feladatot kapta annak idején Jeremiás próféta az Úrtól. A feladat ma sem kevesebb: kigyomlálni a harag gyökerét, kiirtani a nem jézusi indulatot, lerombolni a gyűlölet falát és építeni az Úrnak tetszőt, elültetni a szeretet, békesség, türelem magvait. De a növekedést akkor sem mi adjuk! Mert nincs a hatalmunkban. Ezt jó, ha a szívünkbe véssük. A nap gondolata: Aki az Ige erejét saját szívében át nem élte, az nem képes más számára sem erővel hirdetni. (Kroecker)