2016-01-09

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… (ApCsel 6:1) Ne legyenek irreális elvárásaink senkivel szemben! Még a lelkésszel szemben sem. Egyetlen lelkész sem tud növekedést adni. Csak ültetni, meg öntözni tud Isten minden elhívott szolgája. Növekedést adni egyik sem. Ezzel természetesen egyetlen lelkészről sem szeretném levenni a felelősség súlyát – magamról sem – csupán a makacs tényekre hívom fel a figyelmeteket. Isten Igéjének tényére. Sokat tud fáradozni egy lelkész Isten ügyéért, mégsem biztos, hogy bármilyen látszata is van. Évtizedekkel ezelőtt hallottam egy lelkészről, aki kiment nagy hévvel, missziói lelkülettel, odaszántsággal egy gyülekezetbe, ahol igen kevesen jártak templomba. Éjt nappallá téve szolgálta az Urat. Hirdette az Igét, kereste és hívta az embereket az Úrhoz. Pár év múlva a fiatal lelkész elgyötörten, lelkileg belefáradva, megkeseredve mondta többeknek: Nem tér a nép! Meg kellett tapasztalja a Szentírás nagy igazságát: hiába az ültetés, az öntözés minden buzgalmával, ha az Úr nem ad növekedést. Egy másik példát is írok: Luther Mártonról, a nagy reformátorról maradt fenn a történet, mely szerint túl volt már a 95 hittétele kifüggesztésén és elkezdtek gyűlni a viharfelhők a feje fölött, amikor az egyik alkalommal sörözgetett barátai között, s valaki szóvá tette a következőket: Jobb lenne, ha nem iszogatna, hanem terjesztené a Biblia üzenetét. Ő pedig azt mondta: Nézd, én itt ülök és sörözgetek, az Úr pedig most is munkálkodik és terjed az Ige, növekszik az Isten országa, ha kell, akkor nélkülem is. A reformáció pedig elterjedt Európa szerte meglehetősen hamar. Az előbbi két történetnek természetesen nem az az üzenete, hogy a sörözgetés jobb megoldás, mint az odaszánt, buzgó szolgálata Urunknak. Azt viszont üzeni, hogy a növekedést tényleg nem az ember csinálja, hanem az Úr adja. Az ő kezében, hatalmában van nemcsak a növények növekedése, hanem bizony a gyülekezeteké is. Igen, használni akar bennünket az Úr ebben a folyamatban, de helyesen kell látnunk a saját szerepünket éppen úgy, mint az Úrét. A nap gondolata: Nem propaganda, hanem lélekmentés, nem személyi kultusz, hanem az élő Jézus dicsősége az egyetlen célja azok munkájának, akik tanítványai a názáreti Jézusnak. (Kroecker)