A zsidókhoz írt levél szerzője a 3. fejezet bevezetéseként újból megszólítja a közösség tagjait. Két megszólítást is mond: szent testvéreim és mennyei elhívás részesei. Szent testvérek – ez az a fajta megszólítás, amit ismertek jól a gyülekezet tagjai. Aki hallotta biztos tudta, hogy mit is jelent: testvérnek lenni Jézus Krisztusban, az Ő vére által. De pontosan azért, mert ez gyakori volt, voltak, akik erre már nem kapták fel a fejüket, hogy akkor ez nekem szól.
De ott van egy másik megszólítás is: mennyei elhívás részesei. Nem másokat szólít meg a szerző, hanem ugyanazt a csapatot. S igen, erre már sokan felkaphatták a fejüket: hogy micsoda, vagy még inkább kicsoda? Én, mennyei elhívás részese? De hát ki vagyok én? Egy apró pici ember a gyülekezetben. Egy gyenge láncszem a nagy egészben. Miféle mennyei elhívás részese vagyok én?
Testvérek, egyrészt nagyon jó, hogy a levél szerzője használja ezt a retorikai, szónoklati fogást: megszólításával nem hagy senkit gondolataiban elkalandozni. De azt hiszem sejtjük, hogy azért ennél több van e két megszólítás mögött.
Egyrészt az, hogy a levél szerzője sem több a többieknél. Azért, mert ő levelet ír, még ugyanúgy testvér marad. Testvér Jézus Krisztusban. De ő éppúgy a mennyei elhívás részese, mint az, aki olvassa a levelet. S jó ebben egymást megerősíteni. Kapcsolatunk van Jézus Krisztus által egymással – testvérek vagyunk, de kapcsolatunk lehet és kell legyen a mennyei elhívóval, az Úr Jézus Krisztussal is, mert bármiféle megszólítást is használunk a gyülekezetben, annak egy célja lehet csak: figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra. Szólítsunk meg ma így valakit az Ő nevében! (Nagy Péter)
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.
|
2016. január 16., szombat
2016-01-16
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése