2016-01-21

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (Filippi 4,11) Elégedettség. Ez olyan veszélyes szó. Főleg hétfő reggel. Mert az első gondolatunk ezzel kapcsolatban az, hogy elég volt-e a hétvége. Elég volt-e mindarra, amire elterveztük? Tudom, hogy egy perccel sem volt hosszabb vagy rövidebb, mint bármelyik eddigi, vagy épp az ez utáni. De pont ettől érdekes a helyzet: elégedett vagyok-e a hétvége után!? S egyáltalán hogy lehet mérni az elégedettséget. Egy gyárban minden bizonnyal elégedett a vezető, ha a munka elkészül, de elégedett lehet a munkás akkor is, ha kevesebb a munka. Tehát, ami az egyiknek elégedettséget okoz, az a másiknak elégedetlenséget. De elégedettek lehetünk-e mondjuk a gyülekezetben? Az elégedettség az tanulható – sőt, csak tanulható. De igazából nem oktatják az iskolában, főleg nem az egyetemen. De az élet iskolájában, az örök élet iskolájában az az első lecke ma, hogy hidd el: nem a körülményeid határozzák meg a megelégedettségedet, hanem az, ahogy Te döntesz azokról. Pálnak semmi körülménye nem változott meg – ugyanúgy a börtönben maradt. Lehet, hogy számunkra sem ez a mai reggel hozza el a nagy változást, de elégedettségünkhöz nem is az kell. Ahhoz elég egy kicsi: mától megpróbálom megtanulni az elégedettséget, mindenféle hátsó szándék nélkül, csak azért mert Isten Igéje ezt mondja.  (Nagy Péter) A nap gondolata: Hadd érezze meg rajtad a világ, hogy szentély pitvarában áll, mikor veled van, amikor üzleti, gazdasági téren vagy az élet bármely viszonylatában veled érintkezik. (Kroeker)