2016-01-22

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1b) Ez a zsoltárvers úgy beszél Istenről, mint hajlék. Tanuljuk meg, hogy Isten nekem a saját hajlékom. Nem bérelt lakás, nem szálló, nem vendégszoba, ahol egy ideig meghúzom magam, hanem saját lakásom. Hányan vágyódnak saját lakásra manapság. Van, akinek távolinak tűnik, hogy saját lakása legyen. Sokan szülőknél húzzák meg magukat, ami feszültséggel járhat. Igénk azt mondja, hogy Isten hajlék számunkra. Úgy kell tehát tekintenem Istenre, mint az én Istenemre. Mert mit ér nekem, hogy millió embernek van lakása, ha nekem itt vagy ott kell meghúznom magam, ha nincs saját hajlékom, saját otthonon. Mit érne nekem, ha millió ember örömmel dicsekedne az ő Istenével, ha én Isten nélkül élnék a világban árván és elhagyottan? Mert a hatalmas, világteremtő, világmegváltó Istennek, enyémnek is kell lennie! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.