2016-01-23

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1b) A hajlék elválaszt engem a külvilágtól. A ház négy fala igen nagy feladatot tölt be. A benne lakó embereket elválasztja a külvilágtól. Kint tombolhat a vihar, belül békesség lehet. Ha valaki egyszer megtalálta az életet Jézus Krisztusban, ha valakinek Isten egyszer hajlékává lett, annak az élete el van különítve, el van választva a világtól, és a világ minden nyomorúságától. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik a világban vannak – mondja az Ige. Olyan házba ki költözne be, és ki lakna szívesen, amelyiknek még nincs meg a teteje, ablakai, ajtói hiányosak? Az ilyen ház nem nyújt védelmet a külvilág ellen. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy az életünk egészen Istenben való élet legyen, hogy Isten hajlékunkká váljon, s mi ebben a hajlékban teljes menedéket találjunk a világ bűnei és a Sátán kísértései elől. A keresztyén ember ebben a világban él, de nem otthona ez a világ. Hajléka az Isten kell, hogy legyen. Nem lehet közösségem e világ gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem el kell fogadnom azt az elkülönítést, amellyel elválaszt az Úr engem a világtól. „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,2) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.