2016-01-26

Isteni őrségben 1. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Ha a fenti igeszakasz előtti részt is elolvassuk a Bibliából (Hab 1), akkor észrevesszük, hogy egy  párbeszéd van Isten és Habakuk között. E beszélgetésben kiderül Habakuknak vívódása és panasza van Istennel és a néppel szemben. Úgy érzi a próféta, hogy Isten nem hallgatja, és nem segíti meg, a nép között lévő bűn és igazságtalanság pedig zavartalanul folytatódik. Aztán Isten felmutatja ítéletét a bűnnel szemben (egy hódító nép pusztítja majd el Izráelt). Habakuk hangneme ekkor vált és már féltő szeretettel könyörög a népe miatt Istenhez. Ennek az őszinte vívódásnak, a jelen felvázolásának, ill. az Isten igazságával és akaratával való összevetésének a  lezárása és végkövetkeztetése, hogy Habakuk megérti és elfogadja a küldetését: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára". Neked is el kell foglalnod az őrhelyedet. Felismerni, hol a helyed személyesen és a közösség melyik részét kell védened. Isten őrhelyre akar állítani, amit talán még sose foglaltál el, vagy az őrségedben akar megerősíteni, esetleg felébreszteni akar talán már rég az őrhelyen vagy, de alszol.  Mától foglald el a kijelölt helyedet! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Önmagában Jézus leghűségesebb tanítványa sem élőforrás.