2016-02-29

„Bármit mond nektek, tegyétek meg." (János 2:5) Ez a mondat ívódjon belénk. Jézusra mutat, aki így szólt. Figyeljünk Jézus szavára és legyünk készségesek. Legyünk szavának hallgatói és megtartói és nem mindennapi megtapasztalásaink lesznek. Attól lesz valaki Krisztus tanítványa, ha naponként beszél Jézussal és engedelmeskedik szavának. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy olvasom és hallgatom az Igét, és amit megértettem belőle, azt megvalósítom. Akkor is, ha nehéznek tűnik. Ha nem olvasod naponta a Bibliát, akkor nem vagy kíváncsi a szavára. Ezzel azt fejezed ki, hogy nem érdekel az Úr szava. Mondhatod magadnak Jézus tanítványának, de nem sok közöd van valójában hozzá. Hiszen az imádságban mi szólunk hozzá, az Ige által pedig ő szólít meg bennünket. S az még mindig csak egy része a Vele való kapcsolatunknak, hogy szól hozzánk, a döntő rész még ezután jön: hiszek Neki? Úgy cselekszem, ahogyan kéri? Ez az engedelmesség próbája életünkben. Jó példa erre a Bibliában a Simon Péteré, amikor Jézus azt mondta neki: Evezz a mélyre, vessétek ki a hálóitokat fogásra! (Lk 5) Nappal? Egy átvirrasztott éjszaka után, amikor semmit nem fogtunk? Evezzünk a mélyre a Te szavadra? Igen, ez a feladat: Jézus szavára megtenni dolgokat, melyekben olykor nem sok ésszerűség van – emberileg. S pont ez a lényeg: ő nem emberileg gondolkodik és cselekszik, s pontosan ezt az isteni irányt akarja bemutatni nekünk. Bizalmat kér és vár tőlünk. Engedjük, hogy naponta szóljon hozzánk és tegyük meg, amit kér. A csoda nem marad el. A segítség időben jön. A megfelelő időben. Mindig.  A nap gondolata:  Van-e egyáltalán szükség megújulásra? Ahol elavulás, romlás, hervadás, kopás, feledés, gyengülés van – és hol nincsen? –, ott csak két lehetőség marad: a belenyugvás vagy a megújulás. (Dohi Zoltán)