2016-03-01

Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort." Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. (János 2:1-11) Vizet hozat Jézus, majd vitet a násznagynak kóstolásra. A víz borrá válik. Milyen rövid összefoglalása ez annak, ami történt. Jézus szavát tettek követik a szolgák részéről, akik nagy munkát végezve több száz liter vizet hordanak össze, majd megtörténik a csoda is Jézus által: a víz borrá változik. A mai igeszakasz egyik fontos tanulsága így hangzik: ha Jézusra bízzuk, elég is lesz, jó is lesz! Ne hagyjuk ki Jézust semmiből! Se az örömökből, se a kudarcokból, se a nehézségekből! Találtam egy idézetet, mely nagyszerűen bátorít bennünket: „Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja." (Stewart) Olyan életet kívánok magunknak, melynek eseményeiben ott van Jézus. Ha ezt akarjuk, hívjuk meg őt minden életeseményünkre. Mondjuk el neki azt is, ami megörvendeztet, de azt is, ha baj van, ha elfogyott valami. Figyeljünk szavára! Legyünk türelmesek és engedelmesek irányába! A csodák nem maradnak el, csak észre kell venni azokat és hinni a csodatévő hatalmas Úrban, Jézus Krisztusban!  A nap gondolata:  Gondolatunk csalatkozó, tanácsunk vakság, szólásunk hiúság, kívánságunk ocsmányság: értelmünk olyan az isteni dolgok látására, mint a bagoly szeme a nap sugári nézésére világi dolgokban, amit tudunk, ezeredrésze annak, amit nem tudunk. (Pázmány Péter)