2016-03-06

Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25:38.40) Mai Igénket egy történet hozza közel szívünkhöz: Egy hadsereg egyik lovasezrede a község utcáin vágtatott keresztül. Az ezredes egyszerre csak egy kis ötéves lányt vett észre az utca közepén, akit édesanyja a vad futásban elveszített. Ha az ezredes otthagyja a kisleányt, azt a lovak menthetetlen agyontiporták volna. Egy szempillantás alatt leugrott a lováról, odaugrott a kisleányhoz és fölemelte. E percben egy gránát csapott le arra a helyre, ahol az ezredes lova állott, és a lovat darabokra tépte, az ezredes pedig a kisleánnyal együtt sértetlen maradt. Az ezredes életet mentett, és e nemes cselekedetével megmentette a saját életét. Ez a csodálatos megmenekülés annyira meghatotta az ezredest, hogy a kisleányt odaadta adjutánsának, hogy nyargaljon ki vele a tűzvonalból, s mikor a kis picinek szülőit kitudakolni nem lehetett, elküldte a kisleányt a feleségéhez, és azt írta neki, hogy hat gyermekük van már ugyan, de kerül még az asztalnál az új kisgyermek számára egy tányér, a hetedik tányér… A nap gondolata:  Az életről csak annyit tudunk, amennyit e földi létben megtapasztalhatunk. Örülünk, sírunk. Boldogok vagyunk, és szenvedünk. Az élet sok kérdéssel jár. A legtöbbre nincs válaszunk. Mondjuk meg őszintén: az élethez nem sokat értünk. Annyit értünk, hogy az élet több mint a létezés. Van, ami a test nélkül is fáj, s van, ami a test nélkül is boldog. Krisztus bemutatta a tökéletes földi életet, és tanít, hogy van egy másik élet, ahol az Isten gyermekei mind tökéletes életet élhetnek. A bemutatás mellett Krisztus munkálja minden ember üdvösségének a lehetőségét és az örök életbe jutását. Boldog ember az, aki elmondhatja: Hiszek, Uram! (Udvarnoki Béla)