2016-03-28

Gyermekségünk Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 9,13-16) Amikor Isten országáról kerül szó, akkor sokan használják azt a kifejezést, hogy a gyermekeké az Isten országa, úgy lehet bemenni oda, hogy az ember újra gyerek lesz. Ezt fogalmazza meg Jézus az egyik leghíresebb mondatában. De mi a leginkább jellemző dolog egy gyermekben, hogy ilyen erős kritériummá válik? Többnyire ilyeneket szoktunk felsorolni: őszinte, nem képmutató, van bennük egyfajta szent naivitás, amivel rácsodálkoznak a világra. Nem teológiai értelemben azt is szoktuk mondani: ők még ártatlanok, romlatlanok. A bizalom, az őszinteség a jellemző, ami például a mesék világában van (A király új ruhája). Pedig jól tudjuk, hogy az ember felnőttként már soha nem lesz gyerek, és nem is tud úgy gondolkodni és élni. Ha egy felnőtt egy játszótéren önfeledten játszana, akkor inkább arra gondolnánk, hogy valami nem stimmel. Nem mehet vissza az ember a gyerekkorába, bármilyen vonzó és csábító annak szabad világa. Amikor Nikodémus éjjel felkeresi Jézust, éppen erről beszélgetnek, és Nikodémusnak is világossá teszi Jézus, hogy nem születhet meg az ember még egyszer erre a világra. (Jn 3,3-6) Mit mond akkor ez számunkra ez az ige? A gyermek státuszt jelent, Isten gyermekévé lenni, mely éppen Jézus Krisztus gyermek-volta miatt lehetséges. Pál így fogalmaz a római levében: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk." (Róm8,16) János levelében pedig így ír: „Lássátok meg, hogy milyen nagy szeretetet tanúsított irántuk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket és azok is vagyunk." (1Jn 3,1) A gyermekség tehát nagyon is fontos a hitünkkel kapcsolatban. Mégis négy rövid megfogalmazással egészíthetjük ki tapasztalatainkat: Mit jelent gyermeknek lenni? Először is kiszolgáltatottságot. A gyermek nem tud önálló lenni, fizikailag is, lelkileg is kötődik a szülőkhöz. Vannak olyan teremtmények, melyeknek utódai hamar elszakadnak a szülőktől és önállóan is képesek megmaradni. De az emberé nem ilyen. Érezzük-e magunkat így kiszolgáltatva Istennek? Aztán jelent függést. A gyermek erősen függ a szülőktől, nagyon szoros az a kapocs, amely a szülőkhöz fűzi. A káténk így fogalmaz az isteni gondviseléssel kapcsolatban: „Az ő akarata nélkül semmit sem tehet, de még csak meg sem mozdulhat." (28. Káté) Szerepet játszanak a hiányaink is, melyeket a gyermek tapasztal meg életében. Belőle pont a felnőttekre jellemző átgondoltság hiányzik, a logika, a bölcs megközelítése a dolgoknak. És végül: ráhagyatkozás a szülőkre, az a bizalom, hogy ők jól döntenek. Még akkor is, ha időnként nehezen fogadjuk el az irányításukat, döntéseiket. (Bölcsföldi András) A nap gondolata:  28. KÉRDÉS: Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete? Hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől, mivel minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat. (Heidelbergi Káté)