2016-03-29

Megint a hálaadásról Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (1Kor 1,4-9) Egyszer beszélgettem egy lelkésszel, s megkérdeztem: Hogy van a gyülekezetében? Ő erre felsorolta az összes problémát, személyt, konfliktusokat, megoldandó helyzetet. És mindezt nem előzte meg a hála említése, hogy az alaphelyzet hálára adhat okot, de egyébként sok a konfliktus is. Nem gondolom azt, hogy ő nem hálás a gyülekezetéért, mégsem ez volt az első szava. Pál leveleiben találunk egyfajta rendet, sorrendet, felépítettséget, mely a következő: -         köszöntés -         hálaadás -         konfliktus, téma, probléma -         tanács, üzenet, feloldás -         konklúzió, áldás, üdvözletek Ebből az ötből most csak a hálaadással foglalkozunk. Hogyan van jelen életünkben a hálaadás? Vannak olyan évfordulók, ünnepek, amikor az ember végiggondolja minek mi a jelentősége a mindennapjaiban. Milyen gyümölcsöket termett az életem, a hitem? Van a hálaadásnak egy egyszerű változata: ha van élelmünk, ruházatunk, tüzelőnk, munkánk, szeretteink, céljaink stb. – mennyi ember nem rendelkezik ezekkel – tehát legyünk hálásak. Amikor a migránsok először megjelentek a hírekben, az embernek sokszor az jutott először eszébe, hogy ők mennyi mindent nélkülöznek abból, ami nekünk van. A másik egyszerű megközelítés: a hálaadás mindenre gyógyszer. Ha ingadozol hitedben, ha kétségeid vannak, akkor kezdj el hálát adni, s minden jó lesz, megváltozik a látásod. Most azt nézzük meg, hogy a fenti ige, hogyan egészíti ki az erről való gondolkodásunkat? Pál apostol először hálát ad azért a kegyelemért, ami Krisztusban adatott a híveknek. Mit is jelent ez? Hogy a másik hitért, kitartásáért, erejéért ad hálát. Nem a sajátjáért. Felismeri a másikban a jót. Nem lemondó, nem irigy, hanem hálás a másik hitéért. Észrevesszük egy másik testvérben, hogy milyen értékeket hordoz? Pál azt monda: gazdagok vagytok! Ez nem összehasonlítás, értékelés és mérlegelés, hanem megállapítás. Korinthus városa sok dologban volt gazdag, mint kereskedelmi központ, forgalmas kikötőváros. A bűnökben és konfliktusokban is. Pál mégis azt emeli ki, hogy beszédben és ismeretben gazdagodtak. És ebbe még az is belefér, hogy nincs hiányuk semmiben, pedig az ember azért nagyon is tisztában van a hiányaival. De Pál azt mondja, hogy a lényegre nézve, Krisztus ismeretére nézve nincs. És megerősíti Pál a gyülekeztet. Arról a szilárd alapról lehet elindulni, a konfliktusokat rendezni, amit Pál átélt a korinthusiakkal is kapcsolatban. Mert tudjuk jól, hogy mi következik a korinthusi levél további részében. De Pál a hálaadással kezdi. Próbáljuk ki mi is, hogy hálaadással állunk hozzá a napi próbánkhoz és feladatokhoz! (Bölcsföldi András) A nap gondolata: A hálából élünk, ha élünk. Hála nélkül mi más az élet: szakadéknyi mély hiányérzet, mibe az ember beleszédül. (Füle Lajos: Hála)