2016-03-30

Ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:14) Olvastam egy történetet arról, hogy mi, emberek mennyire rövidtávra tervezünk: A tudósok bementek egy középiskolába azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják mennyire motiválhatók a tanulók a jutalmazással. Amikor bementek egy osztályba a következőt mondták: - Egy választást kínálunk ma nektek. Mindenki kaphat tőlünk most egy tábla csokoládét, amit azonnal megehet, ha akar, de haza is viheti, ha úgy gondolja. Aki viszont úgy dönt, hogy nem kéri most a csokit, az később, amikor végez az iskolával, ezer dollárt fog kapni. Hogyan döntötök? A diákok 99 százaléka az édességet választotta. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért, azt válaszolták, hogy nem bíznak abban, hogy valóban megkapnák az 1000 dollárt az érettségi után. Vizsgáljuk meg, hogy mennyire hosszú távúak a céljaink! Bízunk az Úrban, az Ő ígéreteiben? A nap gondolata: Idő kell ahhoz, hogy a mészből márvány, a gipszből alabástrom legyen.