2016-04-05

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. (Zsolt 90,4) Hogy miért kell bizonyos szenvedéseken átmennünk, azt sokszor nehezen értjük meg. De Isten előtt nyilvánvaló minden. Amikor a szülők a kicsi gyermeküket kórházba viszik, mert meg kell műteni, bizony az a kicsiny gyermek nem nagyon érti meg, hogy miért kell őt megoperálni, miért kell neki fájdalmat okozni. De a szülő nem várhat addig, hogy a gyereke megértse, hanem cselekedni kell. Éppen az ő érdekében kell cselekedni. Gondoljunk csak Péterre, ő sem értette meg, hogy Jézus miért hajolt le hozzá, hogy megmossa lábait, de ezzel Jézus nem törődött, hanem cselekedett. Csak ennyit mondott neki: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted."(Jn 13,7) Meg kell tanulnia a keresztyén embernek: „most nem, de majd ezután". Meg kell tanulnia azt, amit az egyik ének olyan szépen fejez ki: „Most még sötét homályon át látom az Úr ábrázatát. De nemsoká a mennybe fenn, Őt szemtől szembe nézhetem. Ott látom tiszta fénybe majd, amit itt még homály takart, s zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet." Nincs hatalmam a tegnapi nap fölött. Ami elmúlt, elmúlt. Olyan ajtó zárult be, ami számomra többet nem nyílik meg soha. Amit tegnap elmulasztottam, amit tegnap nem jól tettem, azt ma még jóvátehetem ugyan, de a megtörténtet meg nem történtté tenni nem tudom többé, és amit elmulasztottam, az úgy marad. Ezért ma békülj ki, ma bocsáss meg, ma menj el ahhoz, akit már oly régen meg akarsz látogatni! (P.Á.) A nap gondolata: Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)