2016-04-17

Gondviselés Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.  (Jób 10,12) John Knox skót reformátor a családi étkezéseken mindig ugyanazon a helyen ült, az asztal végén. Egy este úgy történt, hogy a helye üres maradt, mert nem ült a helyére, anélkül hogy tudta volna, miért is ül másik helyre az asztalnál. Egyszer csak dörrenést hallottak, az ablakon besüvített egy golyó, horzsolta az üresen hagyott széket, végül az asztali lámpa talpába fúródott. Kétségkívül ezt a golyót Knoxnak szánták, de Isten megmutatta, hogy Ő vigyáz az övéire, nem hagyja, hogy bántódásuk essen. Mert az Úr oltalma az igazaknak, Megmenti őket sok ínségükből, Vélük vagyon és tőle megtartatnak. És hogy őhozzá fordulnak szívből, A gonosztévőktől megszabadítja, És jelenvoltával vigasztalja.   /Református Énekeskönyv 37. Zsoltár 7. vers/ (P.Á.) A nap gondolata: Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)