2016-07-30

Isten búsulása 4. És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b) Engedetlenségemből erednek a bűneim, amelyekkel megszomorítom és búsulásra indítom az Úr Istent. A bűn eredete és forrása mindig az engedetlenség. Ha állandóan tudnék engedelmeskedni Istennek és az Ő Igéjének, akkor nem esnék soha bűnbe, akkor semmiféle bűnnel nem kellene terhelnem Istent. Az első bűn is engedetlenségből származott, amikor Ádám és Éva nem volt hajlandó engedelmeskedni Isten szavának, hanem inkább hitt az ördög csábításának. Az azóta elkövetett bűnök is mind engedetlenségből származnak. Hűtlenségem, szeretetlenségem, tisztátalanságom, hiúságom, ragaszkodásom a világhoz, büszkeségem, és érzékenységem mind azért van, mert nem tudok teljesen engedelmes lenni Istennek. Ha mindezeket megláttam magamban, nincs más háta, mint odaálljak Isten elé, és alázatos imádságban kérjek tőle erőt arra, hogy engedelmes tudjak lenni, hogy Jézus nyomában tudjak járni, és hogy ne szomorítsam meg az Urat és ne kelljen miattam annyit búsulnia. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.