Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 16., kedd

2016-08-16

„Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától." (Péld 3,25-26)
Olyan időket élünk, amikor általánosságban véve elmondható, hogy biztonságérzetünk megrogyott. A terrorizmus térnyerésének köszönhetően a félelem szikrája mindannyiunk szívében gyökeret vert. Utazásainkat kétszer meggondoljuk; ha szeretteink indulnak vagy élnek tőlünk távol, hatványozottan erősebben féltjük őket. A robbantások és öngyilkos merényletek híreitől lángoló világra minden erőltetés nélkül igaz megfogalmazások: hirtelen fölrettenés; viharként rád törnek a bűnösök. És az sem feltétlenül bátorítja az embert, amikor ezt halljuk: nem szabad félni, hiszen éppen ez a cél, a félelemkeltés. Ez az újfajta félelem azért ijesztő, mert nem tudjuk, kikkel állunk szemben, nem látunk konkrét arcokat, minden idegen „gyanús", nincsenek konkrét helyszínek, a fenyegetések nagyon általánosítva szólítanak meg mindenkit.
Az Úrban bízó ember azonban nagyon is konkrét helyről kapja a biztatást ebben a történelmi helyzetben is. Személyesen megszólítva, nevünkön szólítva, tudhatjuk: hozzánk szól. Tudhatjuk azt is, kitől, hiszen Alkotónk nem rejtőzik, felfedi kilétét, mindig látható a „Vagyok".
Emberektől való félelem helyett az Úrban való bizalom formáljon belülről! Féld az Urat, hűséggel kitartva nevének követésében. Emberek ártalma nem lehet üdvösséged ellenére; ha azonban a gonosz erejétől megrettenve megtagadod hitedet, ki fogja lelkedet megmenteni az ítélet napján? /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése