2017-04-26

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efezus 2:8-9) Mit mond Igénk? Azt, hogy nem a mi cselekedeteinkért van az üdvösség. Ha bárki a tettei alapján elérhetné az üdvösséget, akkor dicsekvés lenne belőle. Mert ilyen az emberi természet. De nem lehet megtenni azt, amit az Úr elénk állít mérce gyanánt. Ezért kínálja fel a kegyelmet. „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." – írja Pál apostol. Senki nincs tehát kirekesztve az üdvösségből, az örök életből, de van egy feltétel. Csak egy. S ez nem tűnik nagynak, megoldhatatlannak, sokak számára mégis annak bizonyul. Ez az egyetlen feltétel úgy hangzik, hogy fogadd el. Ajándék ez, melyet át kell venni. Nem kell érte semmit tenni. Jézusért a miénk. Isten nekünk kínálja. De az ajándékért is meg kell annyit tenni, hogy elfogadja az ember. Ha valaki nem kér belőle, nem lesz az övé. El lehet utasítani valamit büszkeségből, gőgösségből, dacosságból, érdektelenségből, de pusztán azért is, ha azt gondolja valaki, hogy ugyan, ki adna nekem ajándékot? Pont az Isten? Igen, pont az Isten elkészítette a hatalmas ajándékot mindnyájunknak, s ez a vele való közösség, ami a földi létünkre éppen úgy érvényes, mint a túlvilági életünkre. Kell ez nekünk? Fogadjuk el! Hitben. Ez az egyetlen lehetséges mód. Hit által – fogalmaz az apostol. A hit pedig nem más, mint ismeret és szívbeli bizalom az Úr iránt. Hogy ez a kijelentés igaz. Nem hazugság, nem becsapás, nem ámítás. Hanem igaz. Teljesen. Rám is érvényes igazság. A nap gondolata: A hit birodalma ott kezdődik, ahol a valószínűség országa véget ér.