2017-04-25

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efezus 2:8-9) Arra nézve, hogy a mennyországba hogyan juthat valaki, íme, egy történet: Egy ember halála után odakerül Isten ítélőszéke elé. Az Úr azt mondja: 6000 pontra van szükséged ahhoz, hogy a mennybe juss és üdvösséged, örök életed legyen. 6000 jócselekedet a földi életed során. Tied a szó. Sorold el nekem életed 6000 jó tettét. Emberünk elkezdi sorolni mindazt, amiről úgy hitte számíthat valamit Isten előtt. El is jutott néhány százig, aztán nem jutott eszébe semmi. Erre Isten így szólt: Tudod, a megtévedéseidet, botlásaidat, bűneidet le kell vonnom ebből a pontszámból. Emberünk szomorúan vakarta meg a fejét és eljutott a felismerésre: ha itt ekkora a mérce, akkor nem lehetnek valami sokan a mennyországban. Uram – szólt az ítéletet tartó hatalmas Istenhez – benézhetnék csak egy pillanatra a mennyország ajtaján? Semmi akadálya – szólt az Úr – melyen meglepődött emberünk. De a meglepetése akkor lett nagyobb, amikor benyitott a mennyország ajtaján és látta, hogy rengeteg ember van ott és boldog örvendezés olvasható le az arcukról. Valami turpisság van a dologban – gondolta. Kérdezett egy merészet az Úrtól: Uram, nem intézhetnénk el valahogy a dolgot? Mennyit kell fizetni, hogy idejussak én is? Az Úr így szólt: Sokat. Nagyon sokat. De te azt nem tudod kifizetni. Nem is kell. Mert valaki már megtette helyetted. Az én fiam az, Jézus Krisztus… A nap gondolata: Isten nem játszik velünk, emberekkel. A Fiát vonta be a történetbe, nagy árat fizetve a szabadulásunkért. Ne kérdőjelezzük meg kegyelmének őszinteségét, amikor az embereket az örök életre hívja! Hogy titkos tervében ezen túlmenően további kegyelmet is gyakorol sokak irányában, az indítson bennünket csodálatra és hódolatra. Nem érdemeltük meg. (Szabados Ádám)