2017-06-05

„Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Jézust: Vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene." (Márk 3,1-2) Figyelni az embereket… Teljesen átlagos, és megszokott jelenség, hogy a hétköznapok során figyeljük a bennünket körülvevő embereket. Nézzük azt, hogy hogyan járnak-kelnek az utcán, hogyan viselkednek a különböző munkahelyeken, vagy éppen, hogyan töltik el a szabadidejüket. Nincs is ezzel probléma, hiszen nem burokban élünk, és természetesen lehet véleményünk bizonyos dolgokról. Igeszakaszunk egy nagyon egyszerű emberi, ugyanakkor mégis komoly tényezőre irányítja a figyelmünket. Arra, hogy hogyan nézek az én embertársamra. Ugyanis nagyon sokféleképpen lehet tájékozódni világunkban. Lehet szúrós tekintetekkel, és rosszindulattal. Mikor mindenkiben csak a hibát keresem… Mikor az a cél vezérel engem, hogy azért is belekössek a másikba… A mai napon, azt kellene nagyon alaposan megvizsgálni önmagunkban, hogy hogyan nézünk embertársainkra? Keresem a másikban a szálkát, keresem, hogy hogyan köthetnék belé, vagy képes vagyok jót cselekedni? Azt kívánom, hogy történjék bármi is ma velünk, tudjunk inkább jót tenni a körülöttünk lévő személyekkel, mintsem szúrós szemekkel nézni! Jézus így élt. Ha valakinek itt joga lenne szúrós szemekkel nézni, az Ő lenne. Ha valaki kiközösíthetne, megvethetne itt valakit, az Ő lett volna. És mégsem így élt, ezért legyünk mi hálásak, ezért próbáljunk hasonlítani rá! (Simon Döme) A nap gondolata: Isten gyermekei képesek többet látni a látszatnál, és képesek megmutatni világuk számára, hogy az egymáshoz való viszonyulást lehetséges a szeretetre helyezni.