2017-06-12

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk."(Zsoltárok 68:20) Pár napja reggeli csendességem alkalmával találkoztam a következő két gondolatsorral: „Ha gazdagságot keresel, minden fillér miatt aggódni fogsz. Ha egészséget keresel, minden szeplőtől és csomótól meg fogsz rémülni. Ha népszerűséget keresel, minden konfliktus miatt gyötrődni fogsz. Ha biztonságot keresel, minden kis reccsenéstől megijedsz. De ha minden nap Isten országára összpontosítasz, akkor ő mindent meg fog adni, amire szükséged lesz." A másik pedig így hangzik: „A vörösbegy azt mondta a verébnek: Kíváncsi vagyok, ezek a nyugtalan emberek vajon miért rohannak és aggódnak annyit? A veréb azt mondta a vörösbegynek: Barátom, azt hiszem, bizonyára azért, mert nekik nincs mennyei Atyjuk, mint nekünk, aki gondoskodik rólunk."          Ez nyilván egy kitalált beszélgetés két madár között, de az üzenet elég világos: az ember tud olyan kicsinyhitű lenni, mint akinek nincs mennyei Atyja, aki róla gondoskodna. Pedig van Urunk, aki napról napra gondoskodik rólunk, aki ismeri az életünket, tudja, mikor min megyünk keresztül és tőlünk a bizalmat várja, hogy benne higgyünk, bízzunk, mert Ő nem évente, nem havonta, hanem naponta visel ránk gondot. Legyen hitünk ennek meglátására és annak kimondására is, hogy Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. A nap gondolata: Az imádságban a legnagyobb célod az Istennel való bensőséges kapcsolat legyen!