Hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe… (2Kor 12:7)
Múltkorában olvastam valahol, hogy egy hívő embernek feltették a kérdést, milyen a jó önbizalom? S ez volt a válasz: olyan, mint a vérnyomás. Az se jó, ha magas, az se, ha alacsony. Van egy optimális érték a vérnyomás kapcsán, s ugyanez igaz az önbizalomra is. Isten gyermekeinek is szüksége van egy egészséges önbizalomra. Amikor az előbbi mondatot leírtam, rögtön szeretném megmagyarázni is, mert tudom, könnyen megbotránkozásra is okot adhat. Pedig nem az a célom, hogy bárkit megbotránkoztassak hitében, az pedig különösen nem célom, hogy bibliátlan dolgot fogalmazzak meg.
Szóval, amikor egészséges önbizalomról szólok, akkor azt annak tudatában teszem, hogy kimondok egy fontos gondolatot: Isten gyermeke nem önmagában bízik, hanem az Úrban. „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom" – szoktuk énekelni. Akkor most bízzak önmagamban, vagy ne bízzak? Hogy álljak ehhez a kérdéshez? Erre azt mondhatom, hogy az Úrban bízz! Bízz az Úrban, aki téged is használni akar. Akinek célja van veled is. Aki rajtad keresztül is munkálkodni akar. De ahhoz, hogy ezt megtegye, el kell hinned, hogy akármilyen vagy is, te a választottja vagy. Kiválasztott valamire téged és használni akar. Felismerted már ezt?
A nap gondolata:
Csak egyszer élek ezen a világon. Ezért, ha bármi jót tehetek, vagy ha kedves lehetek egy embertársamhoz, azt tegyem meg most! Ne halogassam, ne mulasszam el, mert többé nem megyek végig még egyszer ugyanezen az úton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése