A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)
Pál apostol sorait olvasva önkéntelenül is felkiálthatunk: csodálatos gyülekezet az, amelyiknek nem szükséges a testvéri szeretetről írni, mert gyakorolják. Vajon hány ilyen van a világon? Hány ilyen keresztyén közösség, hány ilyen református gyülekezet van? S ami még ezektől is lényegesebb: a mi gyülekezetünk milyen ezen a téren?
Hiszen jó dolog azt hallani, hogy X helyen olyan remek közösség van, jó a híre a gyülekezetnek, az emberek szeretik Istent és egymást is. De senki nem arra vágyakozik, hogy azt mondhassa egy másik gyülekezetről, hogy ott mennyire jó lehet gyülekezeti tagnak lenni, hanem arra vágyunk, hogy ez a mi közösségünkre igaz legyen. De hogy állunk ezzel? Milyen a gyülekezetünk a testvéri szeretet tekintetében? Dicséretes? Vannak hiányosságok? Ha röviden akarok válaszolni, akkor azt mondhatom: olyan, amilyenné tesszük. Tőled, meg tőlem olyan. Mindnyájunktól. Ha te és én tudjuk egymást szeretni, a szeretet jegyében fordulunk egymás felé, akkor ez egy szeretetteljes közösség lesz. Ha nem, akkor nem. Érzed a saját felelősséged?
A nap gondolata:
Szükséged van magad körül emberekre, és nekik is szükségük van rád. Egymáshoz tartozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése