A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)
Milyennek látod a testvéri szeretet téren a gyülekezetedet? Látod benne a saját szerepedet, felelősségedet? Fontos lenne, hogy felismerjük azt, amit általunk akar belevinni az Úr ebbe a közösségbe.
Azt írta valaki a gyülekezetek életét vizsgálva, hogy meglátása szerint egyre nagyobb gond a gyülekezetekben, hogy a tagok kapni akarnak és nem pedig adni. Elvárásaik vannak, de nem önmaguk felé. Mások felé: a lelkész, a presbitérium, a többiek felé, míg önmaga irányába ez nem igaz.
Érdemes elgondolkodnunk rajta: Hogy szeretünk? Milyen az, amit mi szeretet címen felmutatunk akár a családban, akár a gyülekezetben? Nem ritkán olyan a szeretetünk, hogy azt akarjuk, hogy a másik olyan legyen, amilyennek képzeljük. Változzon meg! A mi elképzelésünk szerint. Viselkedjen, szóljon úgy a másik ember, meg a házastársa és a gyermekei, ahogyan szerintünk viselkednie és szólnia kell. Ez minden csak nem szeretet. A krisztusi szeretettől különösen távol van.
Vajon az Úr feltételekkel szeret bennünket? Csak akkor szeret, ha majd ilyenek, meg olyanok leszünk? Ugye nem?
A nap gondolata:
Nem arra hívott minket, hogy versengjünk, egymáshoz hasonlítgassuk magunkat, panaszkodjunk, vagy kritizáljunk másokat. Nem, mi arra lettünk elhívva, hogy kiegészítsük egymást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése